Fluktuáló jelenségek

Dr. Giorgo Piccardi professzor (Firenze) ismert vízkutató a XX. század közepén munkálkodott. Számos tudományos közleményben hívta fel a figyelmet a fluktuáló jelenségekre. Kijelentette: „Sok olyan jelenség található a Földön, amelynek mérési eredményei látszólag teljesen azonos vizsgálati körülmények között, a leggondosabb mérési módszerek ellenére is, a hibahatárokat messzemenően meghaladóan ingadoznak”.

A víz tulajdonságait jelentősen befolyásolják a földi és a földönkívüli elektromágneses terek, a napfolt-tevékenységek, valamint a Hold ciklusai. A víz folyamatosan együttműködik (kooperál) a külső és a környezetében lévő terekkel, s szinte percről percre változtatja tulajdonságait.

A vízkutatók sokáig keresték, mi teszi a vizet alkalmassá, hogy tulajdonságát megváltoztassa és szinte minden, a környezetében lezajló eseményre reagáljon?

A vízmolekula szerkezete

A vízmolekula, ahogy azt képlete (H2O) elárulja, két hidrogén- és egy oxigénatomból áll. A hidrogén a legegyszerűbb atom, ami csak létezik. Egy egységnyi pozitív töltés (proton) középpont körül kering (rezeg) egy egységnyi negatív töltés (elektron) úgy, hogy az a tér tetszőleges pontján bármelyik pillanatban előfordulhat. Ha gondolatban ugyanarra a fotópapírra egymás után nagyon sok fényképet készítünk a hidrogénatomról, azt láthatjuk, hogy a proton közvetlen közelében az elektron nagyon gyakran fordul elő, míg tőle távolodva egyre ritkábban.

Az oxigénatom ennél lényegesen bonyolultabb. Atommagjában 8 pozitív töltés-proton mellett – általában – 8 semleges neutron található. Az elektronburok 8 negatív töltés-elektront tartalmaz. Ebből kettő a hidrogénnél megismerthez hasonló pályán helyezkedik el, a maradék hat az atommagtól távolabb, bonyolultabb geometriájú pályákon található. Közülük 4 elektron két nem kötő elektronpárt hoz létre. A másik kettő pedig a hidrogének egy-egy elektronjával két kötő elektron-párrá alakul.” (Dr. Szász)