A vízmolekulák tetraéderes szerkezete
A víz elsősorban információhordozó, másodsorban a rezgések ruhája, és harmadsorban oltja a szomjat.
A Föld az ember kooperációs társa, ugyanazokból az elemekből épül fel, mint az emberi test, és ugyanolyan mértékben tartalmaz vizet is. A Föld információs mezejében megjelenő események a mindenütt jelenlévő víz memóriájában tárolódnak. Minden elfogyasztott korty víz, frissítő fürdő, leesett eső vagy pocsolya tudja, hogy érzi magát a Föld. A távoli földrészek környezetszennyezései, erdőirtásai, a felszíni robbantások hatásai érzékelhetők a Föld egész felületén. Az egyre állandósuló feszültségérzetünk hátterében is ott van, hogy a Föld – akivel szoros szimbiózisban élünk – feszült, támadott állapotban van, s az emberekkel ellentétben a vizek rendszeresen és folyamatosan „kommunikálnak” egymással.
Vízközösségek, „klaszterek” kialakulása Ha két H2O molekula közel kerül egymáshoz, akkor az ellentétes töltésrészek vonzani fogják egymást. Az egyik vízmolekula valamelyik pozitív töltésű hidrogén atomja kapcsolatba lép a másik molekula egyik negatív töltésű – nemkötő elektronpárjával és a fentebb tárgyalt O-H kovalens kötésnél gyengébb, úgynevezett hidrogénhíd kötést (vagy rövidebben hidrogénhidat) hoznak létre. Minden vízmolekulának két enyhén negatív nemkötő elektronpárja, és két enyhén pozitív hidrogén atomja van, így egy molekula összesen négy hidrogénhidat tud létrehozni. Négy (tehát maximális számú) hidrogénkötést tartalmazó rendszert, a jégben és a vízben egyaránt találhatunk. A jégben az egész kristályra kiterjed ez a H-hidas szerkezet, a vízben viszont csak néhány molekulára. Ezeket H-híddal összekötődött molekulacsoportokat nevezzük klasztereknek. Az egységek közötti térben lévő molekulák rendezetlenül helyezkednek el. A klaszterek kialakulása teljesen véletlenszerű. Az alkalmi vízközösségek átmenetileg létrejönnek, majd visszaalakulnak. A vízközösségek jellemző tulajdonsága, hogy létrejöttükor hidrogénhidak alakulnak ki.
|
A víz akkor válik rendezett vízzé, ha a „klaszterek” kölcsönhatásba lépnek kooperációs partnereikkel, a szomszédos klaszterekkel. A kooperációban a vízmolekula folyamatos utasításokat kap. A kooperáció következménye a rendezettség. A víz rendezettsége mindaddig fennmarad, amíg a kapcsolat fennáll. A kooperáció alapja, hogy az utasítást adó és befogadó közt létrejöhessen az összeköttetés (a korrespondancia). Mivel a formai hasonlóság, a közel azonosság alapfeltétele az együttműködésnek, a víz szerkezetének is hasonlónak, közel azonosnak kell lennie ahhoz az „alakzathoz”, amelytől a kooperációs utasításokat kapja. A vízközösségek egy időben, több kooperációban is képesek részt venni. |
|
|
Öt vízmolekula tetraéderes elhelyezkedése |
A „vízközösség” létrejöttének egyetlen alapfeltétele, hogy a kooperációk egy közös rendszert képezzenek (egy sejt, egy szövet, egy szerv, egy test, stb.). A rendezett vízközösségek önálló egységeket képeznek egy adott vízmennyiségben. A folyamatos kooperáció következtében a rendezett víznek „folyamatos”, „egyenletes” tulajdonságai alakulnak ki. A rendezett víz, az egységes szerkezeti alakzaton túl – a kooperációs szintektől függően – különféle rezgéseket hordoz. Ezek a rezgések a környezetében lévő, még rendezetlen vízmolekulákra is hatással vannak. A rendezettség kiterjedése (expanziója) létkérdés, hiszen a rendezetlen (amorf) víz erős irritációja folyamatosan veszélyezteti, támadja a rendezett közösségek létét. A rendezettség kiterjedése „valószínűleg” fraktálos jellegű. Számtalan rendezett közösség hoz létre, az alaptulajdonságra jellemző közösségekből, egyre nagyobb egységeket. Amikor megszűnik a víz erős kooperációs köteléke, akkor a víznek a tankönyvekben leírt alaptulajdonságai kezdenek érvényesülni.