A NASA 1960-ban fejlesztette ki az ún. fordított ozmózis elvén működő víztisztítási eljárását. Legelőször a haditengerészetnél alkalmazták a sós tengervíz ivóvízzé alakítására, majd a 1960-as években tovább fejlesztették az eljárást a vegyi, biológiai és radioaktív szennyeződések kiszűrésére.

A fordított ozmózis során az oldószer - pl. tiszta víz - áramlik külső nyomás hatására a féligáteresztő membránon keresztül a magasabb koncentrációjú oldatból (szennyezett víz) az alacsonyabb koncentrációjú oldat felé (tisztított víz). A víz tisztítására kialakított membránok mentén a tisztítandó víz állandó mozgásban van, ami folyamatosan eltávolítja a membrán felületéről a szennyeződéseket. (Ez javítási, karbantartási oldalról jelent előnyt a hagyományos szűrőkkel szemben, amelyeknél üzem közben nem ürül ki a felfogott szennyeződés)

A tisztításnak ez a módja azért is hatékony, mert a membrán olyan kicsi lyukakkal van ellátva, amelyen keresztül a vízmolekulánál nagyobb molekula nem képes áthatolni, így a szűrő a baktériumoknál ezerszer kisebb szennyeződéseket is eltávolítja az ivóvízből. Az RO rendszerű víztisztító működése során - a zömmel csak a szemmel látható szennyeződéseket gyűjtő, általában alacsonyabb árfekvésű, hagyományos vízszűrőkkel szemben - eltávolítja a baktériumokat, vírusokat, nitrátot, nehézfémeket, ipari szennyeződéseket, toxikus, rákkeltő anyagokat, gyógyszermaradványokat.
Ennek eredményeképp, a fordított ozmózis membránnal tisztított víz, a szervezetet károsító anyagoktól mentes, kristálytisztaságú.  A víztisztítás hatásfoka több mint 95%-os. Az RO technológia a fúrt vagy ásott kutak esetében is alkalmazható módszer.